„Miközben mindenki alszik, a fegyelmezett ember ébren van, de az élőlények ébrenléte a lelkét látó bölcsnek éjszaka. A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba. Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzék-kielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, és mentes a hamis egótól. Ez a lelki és isteni élet útja, melyhez eljutva az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes Isten birodalmába hatolni.”

„Mindannyiunknak el kell sajátítanunk azt az ember és Isten kapcsolatáról szóló tudást, amiről a Bhágavata tanít bennünket. E magasztos igazságnak kellene lennie annak az útkereszteződésnek, ahol minden kutató léleknek úgy találkozik, mint egyazon iskola fiai, hiszen e viszony megértésére törekszik minden igaz bölcselet.”